Béla falut látni és meghalni.

 szóval rutengből bajawába már kellemes volt az út. gyönyörű táj (nem mintha eddig nem lett volna az, csak a ködben meg a vaksötétben nem jött sok át belőle), nagyobb átlagsebesség, egy óra után egész belejöttem a motorról fotózásba. 

ruteng, kaja

miután laza 7 óra alatt eljutottunk rutengbe, ami elvileg egy város, becsekkoltam a hotelbe és azon nyomban el is ájultam. másnap nagy nehezen összeszedtem magam és immár világosban folytattuk az utat. sőt, az eső is csak kétszer kezdett el esni. mesés. a látvány út közben valami egész megdöbbentő. a hegyi szerpentinek alatt rizsföldek, a part mentén óriási bambuszerdőkön keresztül vezet az út, és úgy tűnik, hogy a szigetet kizárólag 6-8 éves gyerekek lakják, akik az út széléről lelkesen kiabálják utánad: MISTER, MISTER! 

flores 2.rész

  szóval valahol ott tartottam, hogy a komodói varánusz után visszahajóztunk floresre, és megbeszéltük loyssal a rá következő három nap programját: loys tehát nem ért rá, de ne aggódjak, velem jön Péntek (a valódi nevét sosem tudtam meg), ő elvisz motorral Rutengbe, majd Bajawába, ahol színváltós tavak, működő vulkánok és egyéb finomságok vannak. este hatkor indultunk, éppen sötétedett.

flores és egyéb elmélkedések

pár szó arról, milyen emberekkel futsz össze karácsonykor egy 300km széles szigeten délkelet ázsiában. túlnyomórészt jó arcokkal.

flores vol 1

képek a flickren.

pár napja visszaértem sydneybe, és kurva nagy dilemma lett a blog, mert annyi minden történt az elmúlt két hétben, hogy miután képtelen voltam menet közben írni (általában este kilenckor elájultam bárhol), most vagy letudom az egészet egy ‘király volt’ bejegyzéssel vagy megpróbálom legalább a felét rekonstruálni és pár részletben leírni:

bali vol.2

na hát kicsit ittragadtam kután, legalábbis még nem sikerült egy normális repülőjegyet foglalnom.

megis bali

 

(bocs nincs ekezet)

szal az elso ket napom eleg jol sult el a cegnel, a fonok hozzamvagott kb. 120e forintot miutan leadtam a ket melot amit megcsinaltam, mondvan hogy erezzem jol magam balin aztan jojjek vissza amikor jolesik, lesz melom.

breaking news

elhagyom ausztráliát. sokat gondolkodtam, számoltam, hánytam-vetettem és úgy döntöttem hogy belevágok egy újabb kalandba. nem megyek haza, legalábbis még pár hónapig biztos nem. három hét múlva indulok északra. drukkoljatok, kicsit meredek lesz.

rock and roll, mindenesetre.

:)

három és fél óra az út brisbanebe, ezt a távot hetente kétszer teszem meg. elalutam a buszon, massive attacket hallgatva, és surfers paradise toronyházai alatt ébredtem. a fejem hátrahajtva nézek ki az ablakon, fölöttem kettesével vonulnak el a felhőkarcolók. a busz szép lassan halad, a látvány gyönyörű, közben azon gondolkodom, milyen érdekes, mennyire otthon érzem magam byron bayben. alig várom a péntekeket hogy ‘hazamenjek’, nagyon izgat mit hoz a szeptember, maradhatok-e, állandósul-e a szörfös-beachboy-kompozitor életstílusom. októberben legkésőbb viszont az összes barátom elhagyja byront, így viszont nem tudom, mi lesz.

mióta ingázom, egyre jobban érzem ezt a backpacker dolgot. jó lenne utazgatni egy-két hónapig. talán torontóba. apropó, most kaptam az smst hogy szept.2-ára szól a repjegyem pestre, szóval két hét otthoni nyaralás már szinte biztos.