szóval rutengből bajawába már kellemes volt az út. gyönyörű táj (nem mintha eddig nem lett volna az, csak a ködben meg a vaksötétben nem jött sok át belőle), nagyobb átlagsebesség, egy óra után egész belejöttem a motorról fotózásba. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
miután laza 7 óra alatt eljutottunk rutengbe, ami elvileg egy város, becsekkoltam a hotelbe és azon nyomban el is ájultam. másnap nagy nehezen összeszedtem magam és immár világosban folytattuk az utat. sőt, az eső is csak kétszer kezdett el esni. mesés. a látvány út közben valami egész megdöbbentő. a hegyi szerpentinek alatt rizsföldek, a part mentén óriási bambuszerdőkön keresztül vezet az út, és úgy tűnik, hogy a szigetet kizárólag 6-8 éves gyerekek lakják, akik az út széléről lelkesen kiabálják utánad: MISTER, MISTER! Tovább ehhez a bejegyzéshez »
szóval valahol ott tartottam, hogy a komodói varánusz után visszahajóztunk floresre, és megbeszéltük loyssal a rá következő három nap programját: loys tehát nem ért rá, de ne aggódjak, velem jön Péntek (a valódi nevét sosem tudtam meg), ő elvisz motorral Rutengbe, majd Bajawába, ahol színváltós tavak, működő vulkánok és egyéb finomságok vannak. este hatkor indultunk, éppen sötétedett. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
pár szó arról, milyen emberekkel futsz össze karácsonykor egy 300km széles szigeten délkelet ázsiában. túlnyomórészt jó arcokkal. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
pár napja visszaértem sydneybe, és kurva nagy dilemma lett a blog, mert annyi minden történt az elmúlt két hétben, hogy miután képtelen voltam menet közben írni (általában este kilenckor elájultam bárhol), most vagy letudom az egészet egy ‘király volt’ bejegyzéssel vagy megpróbálom legalább a felét rekonstruálni és pár részletben leírni: Tovább ehhez a bejegyzéshez »
|
Legutóbbi hozzászólások