nem felejtettem el, tartozom nektek egy bangkok 2, kuala lumpur írással, egy hosszabb értekezéssel a szörfkultúráról, meg jelenidőben is lenne miről mesélni, de valahogy az elmúlt másfél hétben nem volt kedvem írni.
legyen elég egyelőre annyi, hogy befejeztünk egy videoklipet brisbaneben egy közepesen híres ausztrál emobandának, bondi beach télen halál unalmas, valamint 16 fokos a víz és lefagy a tököd egy óra szörfözéstől. szóval WOLFMOTHER! Tovább ehhez a bejegyzéshez »
ma délelőtt little wategosnál egy csapat delfinnel szörföztünk. kb. hatan-heten voltak és úgy 6-8 méterre úszkáltak tőlünk, ki-ki ugrálva a vízből. első pillanatban amikor meglátod és rájössz, hogy az nem egy szörfös vagy egy búvár hanem egy uszony, kicsit ijesztő, de a mozgásából, meg abból hogy többen vannak, szerencsére gyorsan kiderül, hogy nem cápa. máskor is úsztam már delfinekkel, de ilyen közel még sosem voltam hozzájuk (cápával konkrétan volt már karnyújtásnyira randevúm). sajnos nincs vízálló kamerám, dehát amúgy is képtelenség mindenről képet csinálni. majd egyszer, most már úgyis tudom, hova járnak.
erről most eszembe jutott egy téma amiről már akartam írni egy ideje: Tovább ehhez a bejegyzéshez »
bekoszontott az osz/tel (nekem ugy tunt itt csak telet es nyarat szamolnak), egyre hidegebb van. a viz is kb. 19 fokos, ami husz perc-fel ora utan bar borzaszto kellemetlen. az ember hajlamos azt hinni, hogy ausztraliaban egesz evben dogleszto meleg van, amiben persze van valami. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
délig alvás, egy órás séta wategosra, pár óra szörfözés és lányokkal haverkodás a parton, hazafelé bálna és delfinles a dombtetőről, aztán egy jó erős curry. tartalmas nap volt az biztos
tegnap hajnal kettőkor lőttem ezt a képet a sunrise boulevardon, ez _nincsen_ széttekerve lightroomban, ez a fura vörös fény látszott a horizontról, akárhogy törtük a fejünket, nem bírtunk rájönni mi lehet. sajna nem volt nálam statív, ez volt a legjobb amit ki tudtam exponálni. durván rejtélyes, kb. napfelkeltének tűnt, azzal a különbséggel, hogy a másik oldalról és három-négy órával korábban mint kéne.
rejtély.
update:
éppen mishék házában vacsorát főzök, a mosogató pont az ablak alatt van, ami a hátsó kertre néz. kinn orbitális nagy vihar, csöndben mosogatunk (mire ráveszem őket általában már elég morcosak), egyszer csak az orrunk előtt egy óriási robbanás: villanás, nappali világosság egy másodpercre, szikrák, és egy ágyúlövés-szerű robbanás.
belecsapott a villám a parkoló kocsiba, én meg majd megsüketültem fél fülemre. elég durva volt.
byron bayben beindult az élet, csütörtöktől vasárnapig tele van minden hely, óriási bulikba járunk. szombaton megtörtént az, amire a legkevésbé számítottam: előző este nick magyarázott valamit, hova mennek, vegyenek-e jegyet nekem, nem egészen értettem miről van szó, de mondom ok.
amikor aztán tegnap elkezdtek készülődni, levágták a farmerjuk szárát és előhalászták a legízléstelenebb napszemüvegüket, hajpántot próbálgattak adievel, rádöbbentem hogy baj van: nyolcvanas évek beöltözős retrópartiba megyünk, solid gold címmel.
valami olyan elképesztő jól sült el, legalább három hete nem buliztam ilyen jót. valójában nem annyira nyolcvanas évek, mint azoknak az elektró feldolgozásai szóltak, plusz üvöltő guns’n'roses, donna summers remixek, valahogy befért néhány daft punk és prodigy is, ezek a solid gold djk nagyon értették a dolgukat – plusz, a beöltözést mindenki vér komolyan vette, olyan érzésed volt mintha a scarface mozi kellős közepére kerültél volna. zseniális.
sajnos képek nem készültek csak buli előtt és után, a northernbe nem engednek be a kamerámmal, szal az most otthon maradt, viszont a flickr oldalra mindenképpen érdemes benézni, szinte minden nap töltök fel 3-4 új képet, idővel elkezdek törölni is mert elég átláthatatlan.
a múltkori trivia megfejtése, megdöbbentő mennyiségű válasz érkezett:
úgy látszik, ez a blog sorsa, kurva lusta vagyok. megpróbálom összefoglalni az elmúlt egy hét történéseit: miután pár napig albérletet kerestem sikertelenül, beköltöztem indiai haverjaimhoz, ahol a portugáloktól tanult fasisztoid módszerrel kényszerítettem őket takarításra, képzeljétek el azt a fürdőszobát, ahova még én se vagyok hajlandó betenni a lábam. pár óra alatt elviselhető szintre sikerült szorítani a mocskot, sajnos azt kell mondjam már ez a maximum amit ki lehet hozni belőle, ezen a házon csak az segít ha az összes bútort kidobják majd egy nagynyomású vízsugárral vagy egy kézigránáttal tesznek rendet. majd írok még pár vicces sztorit róluk, nagyon jó arcok.
maga az albérletkeresés nem volt egyszerű történet: sunrise blv környékén keresek egy olyan szobát, ami száz dollár körül van egy héten, és lehetőleg elviselhető emberek laknak a többiben. na most az első jelölt az pont nick haverom szomszédja, a pali már a telefonban is gyanús volt, élőben meg aztán főleg. az a főbérlő, aki elől tuti zárva tartod a szobádat éjszakára mert nem tudod mikor jelenik meg egy baltával/dildóval az ágyad mellett az éjszaka közepén. zavart tekintet, akadozva, idegesen beszél, és miközben válaszolsz, valami elmondhatatlan perverz vigyorral a száján bámul. miután befejezted, nem is mindig szólal meg egy darabig, csak néz, tikkel a szeme, ráng a szája és idegesen piszkálja közben a nyakát.
nehéz leírni, látni kell. már húztam volna el a halálba, de muszáj volt megnéznem a kenderültetvényt a hátsó kertben (byronban nem ritka) és meghallgatnom karrierje szomorú történetét. második jelöltem nem vette fel a telefont, a harmadik egy kedves nőnek tűnt a telefonban, bár előre bejelentette hogy “alkohol és drogmentes” a ház, amire persze mondtam hogy amíg nem számítógépmentes, addig nekem tökmindegy, csak fura hogy ezt hamarabb közölte mint pl. hogy mekkora a szoba vagy van-e benne bútor.
megérkeztem, és a főbérlőt annak rendje és módja szerint húzták elő a hippidobozból. a nappai közepén hárfa már gyanús volt, kb. negyvenes, spagettipántos pólóhoz borotválatlan hónalj és pszichedelikus képek a falon. mielőtt megnézhettem volna a szobát, egy húszperces interjúval kezdtük, amiben az étrendemtől a csajozási szokásaimon keresztül érintettük az alkohol- és drogfogyasztást, a hárfát, a fuvolát, és úgy általában a legbensőbb lelki nyugalom keresésének problémakörét.
velem mondjuk elég nehéz vitatkozni, főleg ha arról akar meggyőzni, hogy nem vagyok elég kiegyensúlyozott a szobájához, szóval a helyzet egyértelmű volt már az elején: ő egy hasonlóan bolond, roppant csúnya hippilányra vágyik akivel tofut sütnek meg elhárfázgatnak vasárnaponként, nem pedig valami láthatóan pörgős palit, aki ráadásul imádja a steaket. láttam hogy teljesen értelmetlen hogy itt vagyok, de gondoltam már idegesítem egy kicsit, láttam, nagyon jár az agya, hogy valamivel végre lezárhassa a beszélgetést. íme a legviccesebb lerázó duma, szó szerint (eskü):
“és dohányzol?”
“változó. pár hónapra abbahagytam, aztán most újra kezdtem pár hete, most megint leszokóban”
“hú, az baj. energetikailag nem tenne jót a háznak egy dohányos”
“miért? nem dohányzom a házban”
“energetikailag az mindegy”
ezen kívül a környéken a szobákat vagy már kiadták vagy túl drágák vagy kizárólag vegetáriánus féllábú törpék költözhetnek be. időközben kiderült hogy nicknél szabad lesz a garázs, majd azt berendezem.
az apró, mindennapi hülye sztorik közül egy: stoppoltam és felvett egy chilei pali, akit széchenyinek hívnak. papa, mama magyar természetesen.
frissült a flickr. napfelkelték, naplementék, hippikutya, ami kell.
illően megünnepeltük a megérkezésemet (3 nap, nonstop), durva jetlagem volt körülbelül mostanáig (narkolepszia és álmatlanság, pénteken suliba menet a buszmegállóban, a buszon, majd a suliban ájultam el tízpercekre minden előzmény nélül), nem kevés vicces dolog történt de most képtelen vagyok nekiülni megírni. na, egyet.
bementem ma dolgozni, ahol egy komoly kérdéssel nyitottam, amire a főnököm kért egy óra gondolkodási időt. addig átszaladtam jillishez, az őrült hollandhoz egy üveg pálinkával, amit ott egy ültő helyünkben sztorizgatás közepette meg is ittunk (reggel tíz, csak parasztosan), majd nagy bátran lerohantunk egyet szörfözni. délben. bebaszva. naptej nélkül természetesen.
délutánra már elég furán éreztem magam, a crach vissza brisbane felé ütött be, ahol majdnem megismételtem a hírhedt hetedikes aggteleki buszos osztálykirándulást, aztán hál’ istennek mégsem. viszont most nagyon beteg vagyok.
a főnök igent mondott amúgy.
“Szerintem van még tíz perced. De érj vissza ötre, mert ez a pali néha elindul időben”
És ezzel azt hiszem mindent elmondtam az ausztrál tömegközlekedésről.
Mostanában a péntek délután ötös busszal megyek Byronba. Ez a legjobb járat, mert egyrészt még emberi időben odaérek, másrészt a naplemente valahol Tweed Heads környékén ér, jó fél órás program a következő dramaturgiával:
Coolangatta után vöröslő ég fehér felhőkkel, nyolc óránál, a tenger felé nézve. A következő állomás Tweed Heads. balra hegyek, őserdő, az út mellett közvetlenül kilométereken keresztül egy folyóban tükröződik a látvány.Mire elérjük Surfers Paradiset, általában sötét lesz, úgyhogy a felhőkarcolókat és a kaszinót már éjszakai világításban kapjuk el.
Jövő héten megpróbálok hozni egy kamerát, bár nem hiszem hogy ezt a fél órás mozit meg lehet örökíteni egyáltalán. Mióta itt vagyok, annyi gigászi naplementét láttam, hogy könyvet tudnék írni róluk. Lefotózni egyiket sem voltam képes persze.
Az ausztrál naplementéktől azért eresztesz gyökeret, mert nem csak egy irányban gyönyörű, hanem az esetek többségében bármerre nézel, valami igen giccses festmény terpeszkedik előtted, amin csak azért nem kezdesz el hangosan röhögni, mert konkrétan ott van. A kedvencem, Wategos Beachnél, 50 méterre a partról egy szörfdeszkán ülve. A part, mögötte az őserdő borította hegy enyhén ködös a párától, feletted sirályok, alattad ráják, a nap a víz felőli horizonton bukik alá, felhők az óceán felett valószínűtlenül szépek, úgy harmincan vagytok a vízben, mindenki az óceán felé fordulva, néma csöndben vár. Néha egy-egy ember elkap egy hullámot, majd amikor a nap eltűnt a horizontról, még nézed egy darabig a hegy fölött a kék égen vörösen és sárgán világító gigantikus felhőket, aztán elkapsz egy hullámot és kimész vele a partig.
Asszem még egy hónap és megint kinn leszek a vizen minden nap.
tavasz one two three (ha valaki emlékszik bada dadára), meg kell hogy mondjam, minden idők leghidegebb ausztrál tele (!) nem volt se túl vészes, se túl hosszú. hétfőn már fürdőgatyában és mezítláb mentem dolgozni, mondjuk este már kellemetlen volt (és mire befejeztem a postot, influenzás is lettem:)
Viszont ma 28 fok volt. Sztem le is égtem kicsit. a hétvégén volt a splendour in the grass fesztivál, ami az itteni sziget kb., hónapok óta nincs rá jegy, úgyhogy elég kalandosan jutottunk be. megnéztem a bloc partyt és az arctic monkeyst, elég vérszegény mindkettő, de legalább a szigetbetegség nem került el: másnapra már a fél iroda influenzás volt, csütörtökre pedig engem is ledöntött a lábamról.
a tavasszal együtt néhány érdekes változás is beállt az életemben, nem kiabálok el semmit, de megint sportolok (egyelőre futás/hosszú gyalogtúrák, a víz még elég hideg), és egy újabb drasztikus döntésre szántam rá magam.
többen is jelezték, hogy egyre slamposabban írok, szóismétléseket is írok, és a helyesírásom is romlik, viszaolvasva, salynos ez igy van, örekszem és nem is hiszem hogy jobra fordul ez. a gondolat, hogy ha így haladok, akár még a blikkhez is elmehetek irni cikkeket megnyugtat.
megpróbálom összeszedni magam na
három és fél óra az út brisbanebe, ezt a távot hetente kétszer teszem meg. elalutam a buszon, massive attacket hallgatva, és surfers paradise toronyházai alatt ébredtem. a fejem hátrahajtva nézek ki az ablakon, fölöttem kettesével vonulnak el a felhőkarcolók. a busz szép lassan halad, a látvány gyönyörű, közben azon gondolkodom, milyen érdekes, mennyire otthon érzem magam byron bayben. alig várom a péntekeket hogy ‘hazamenjek’, nagyon izgat mit hoz a szeptember, maradhatok-e, állandósul-e a szörfös-beachboy-kompozitor életstílusom. októberben legkésőbb viszont az összes barátom elhagyja byront, így viszont nem tudom, mi lesz.
mióta ingázom, egyre jobban érzem ezt a backpacker dolgot. jó lenne utazgatni egy-két hónapig. talán torontóba. apropó, most kaptam az smst hogy szept.2-ára szól a repjegyem pestre, szóval két hét otthoni nyaralás már szinte biztos.
második hetemet töltöm a skuff tvnél, és nagyon bírom a helyet. egyrészt halál laza arcok, a munkaidő barátságos, és gyakorlatilag szabad kezet kaptam, úgyhogy ontom magamból a hülyébbnél hülyébb animációkat. (linkek a post alján). a cégnél rajtam kívül heten dolgoznak, két pénzügyes, két programozó, és hárman, akik a tartalmat gyártják, mindannyian szörfösök vagy wakeboardosok. az iroda előtt egy bazinagy motorcsónak parkol, a tengerpart (tallow beach, yeah) úgy ötven méter séta, ebédszünetben a srácok lejárnak szörfözni.
a megbízásom most egy hónapra szól, a folytatás (gondolom) a teljesítményem, meg pénz kérdése.
az eddigi termést megnézhetitek:
shakespeare majma:
http://web.mac.com/megacrash/monkey.mp4
szörfözés:
http://web.mac.com/megacrash/surf.mov
a megrendelő ki- majd lehányt logója, régi vágyam teljesül:
http://web.mac.com/megacrash/chicken.mp4
garázs (na ezen még csiszolni kell)
http://web.mac.com/megacrash/garage.mp4
szuicid basejumper
http://web.mac.com/megacrash/basejump.mp4
valamint egy anyag amit suliba adtam le, egy vitatható minőségű apple spoof, amin zseniális szinkronszínészi képességeimet villogtatom: egyszerre vagyok mac, pc, és osztrák testépítő:
http://web.mac.com/megacrash/supernova.mp4
|
Legutóbbi hozzászólások