miután megint hosszú időre magatokra hagytalak titeket, úgy gondoltam hogy egy ilyen hatásvadász címmel fogok mindenkit visszacsábítani a blogra.(aki megmondja, honnan az idézet, kap tőlem egy sört). az elmúlt egy hónapom nem volt túl mozgalmas, bár azért történtek dolgok, bár ezeknek csak egy része publikus per pillanat. később majd talán. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
október végén lesz két éve, hogy itt élek, és félévente komolyan elgondolkodom rajta, van-e értelme itt maradni. nem mintha nem érezném jól magam (volt amikor kurva nehéz volt), sydney remek hely, minden szépen alakul, de sokszor esélytelennek látszik itt hosszú távra berendezkedni. leginkább azért, mert kb fél évente kompletten le kell hogy cseréljem a baráti körömet. ezt hívom ausztrália-szindrómának.
hétvégén az egyik céggel, akiknek dolgozom, elmentünk síelni thredbora (igen, itt ilyet is lehet),szerencsére a snowboardozás inkább olyan mint a biciklizés, felálltam a deszkára és öt perc után már ment mint a karikacsapás. lesz az útról hamarosan valami videó is, majd felrakom, ha vállalható (bár a szombati orbitális bulit konkrétan végigaludtam úgyhogy nagy meglepetés nem érhet). a szombati nap zseniális volt, vasárnap meg már elég enervált voltam, az utolsó órában jól össze is törtem a seggem, dehát ez egy ilyen műfaj.
közben megint dolgozom, ezúttal a nickelodeonnak, amire nagyon büszke vagyok, bár komolyan egyre inkább nehezemre esik a számítógép előtt ülni. jó fejek a kollegák, és már végérvényesen bebizonyosodott, hogy minden animátor-dizájner síkhülye:
még pár hónapja, amikor egy hetet dolgoztam egy Ryan nevű ügyfélnek, csöndben röhögtem magamban, ahogy a freelancereknek magyarázza, hogy mozogjon a kamera, vagy egy-egy grafikai elem:először ez a zöld izé balról viiiiiaaaaaa…peng! aztán jön a felirat középről, hogy vááááámmm…dirr.
azt hittem, elszigetelt jelenségről van szó, de aztán a sixty40ban mark, a foxban john, andres, a lakótársam, meg gyakorlatilag mindenhol, ahol megfordulok, mindenki ilyen vicces hangutánzó szavakkal próbálja érzékeltetni, hogy ott a képernyőn valaminek történnie kéne. hozzátenném, szerintem nem túl eredményesen
minél több helyen dolgozom, annál gyanúsabb a dolog. a főnöki szobából kiszűrődő suuuuu, vumm, pang hangokból az ember arra következtet, hogy a főnök sültbolond, pedig. komoly harmincas cégvezetőkről beszélünk. néha már én is azon kapom magam, pedig jó lenne nem rászokni.
nem felejtettem el, tartozom nektek egy bangkok 2, kuala lumpur írással, egy hosszabb értekezéssel a szörfkultúráról, meg jelenidőben is lenne miről mesélni, de valahogy az elmúlt másfél hétben nem volt kedvem írni.
legyen elég egyelőre annyi, hogy befejeztünk egy videoklipet brisbaneben egy közepesen híres ausztrál emobandának, bondi beach télen halál unalmas, valamint 16 fokos a víz és lefagy a tököd egy óra szörfözéstől. szóval WOLFMOTHER! Tovább ehhez a bejegyzéshez »
ma délelőtt little wategosnál egy csapat delfinnel szörföztünk. kb. hatan-heten voltak és úgy 6-8 méterre úszkáltak tőlünk, ki-ki ugrálva a vízből. első pillanatban amikor meglátod és rájössz, hogy az nem egy szörfös vagy egy búvár hanem egy uszony, kicsit ijesztő, de a mozgásából, meg abból hogy többen vannak, szerencsére gyorsan kiderül, hogy nem cápa. máskor is úsztam már delfinekkel, de ilyen közel még sosem voltam hozzájuk (cápával konkrétan volt már karnyújtásnyira randevúm). sajnos nincs vízálló kamerám, dehát amúgy is képtelenség mindenről képet csinálni. majd egyszer, most már úgyis tudom, hova járnak.
erről most eszembe jutott egy téma amiről már akartam írni egy ideje: Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Period of stay:The applicant’s visa is valid until 11 November 2009.The applicant’s visa allows them multiple entry to Australia. This means they can leave Australia and re-enter as many times as they like
röviden ennyi van, júni 15-re raktam át a repülőjegyem, júniusban tehát író-olvasó találkozó pesten! kurva beteg vagyok, elfertőződött a lábam, most kaptam tetanusz oltást, borzalom.
a vasárnapi szörfözés sajnálatos véget ért, valszínűleg most egy hétig ki se tudok menni. lakótársnőm megörökítette az esetet:
indulás, eddig minden rendben Tovább ehhez a bejegyzéshez »
abban, hogy végül visszajöttem ausztráliába, mondjuk ki őszintén, nagy szerepet játszott, hogy már hónapok óta megvolt a jegyem a rage against the machinere. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
a közepesen izgalmas szilveszter után (sydney harbour és star city casino, meg valami buli ahova nem értünk oda), belevetettem magam a munkába és igyekszem valami normális mederbe terelni az eddigi elég hektikus életem.albérletet keresek, ezerrel melózom és szocializálódom, új város, új emberek, elég izgalmas. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
ha lett volna időm, leírtam volna, tegnap hogy lógtam be az ausztrál filmfinanszírozók éves karácsonyi partijára, hogy szörföztem a hírhedt maroubra beachen, vagy hogy mennyire jó arcokkal töltöm a napjaimat, hogyan törtünk be egy zárt mólóra éjszakai fotózásra, hogy tévedtem el a belvárosban, szálltam rossz hajóra és utaztam körbe sydneyt, meg néhány érdekes történetet is.
mindegy, lehet hogy nem repülök balira, a fasz se gondolta volna hogy első nap találok melót sydneyben.
majd lesznek részletek, teljesen tanácstalan vagyok, itt ülök az irodában az első munkanapomon és holnap megy a gépem.
sztem elmegyek aztán jövök vissza két hét múlva.
na szóval itt akartunk mi belógni egy házibuliba.
legközelebb mielőtt megérkezem valahova azért utánaolvasok :D
délig alvás, egy órás séta wategosra, pár óra szörfözés és lányokkal haverkodás a parton, hazafelé bálna és delfinles a dombtetőről, aztán egy jó erős curry. tartalmas nap volt az biztos
byron bayben beindult az élet, csütörtöktől vasárnapig tele van minden hely, óriási bulikba járunk. szombaton megtörtént az, amire a legkevésbé számítottam: előző este nick magyarázott valamit, hova mennek, vegyenek-e jegyet nekem, nem egészen értettem miről van szó, de mondom ok.
amikor aztán tegnap elkezdtek készülődni, levágták a farmerjuk szárát és előhalászták a legízléstelenebb napszemüvegüket, hajpántot próbálgattak adievel, rádöbbentem hogy baj van: nyolcvanas évek beöltözős retrópartiba megyünk, solid gold címmel.
valami olyan elképesztő jól sült el, legalább három hete nem buliztam ilyen jót. valójában nem annyira nyolcvanas évek, mint azoknak az elektró feldolgozásai szóltak, plusz üvöltő guns’n'roses, donna summers remixek, valahogy befért néhány daft punk és prodigy is, ezek a solid gold djk nagyon értették a dolgukat – plusz, a beöltözést mindenki vér komolyan vette, olyan érzésed volt mintha a scarface mozi kellős közepére kerültél volna. zseniális.
sajnos képek nem készültek csak buli előtt és után, a northernbe nem engednek be a kamerámmal, szal az most otthon maradt, viszont a flickr oldalra mindenképpen érdemes benézni, szinte minden nap töltök fel 3-4 új képet, idővel elkezdek törölni is mert elég átláthatatlan.
a múltkori trivia megfejtése, megdöbbentő mennyiségű válasz érkezett:
úgy látszik, ez a blog sorsa, kurva lusta vagyok. megpróbálom összefoglalni az elmúlt egy hét történéseit: miután pár napig albérletet kerestem sikertelenül, beköltöztem indiai haverjaimhoz, ahol a portugáloktól tanult fasisztoid módszerrel kényszerítettem őket takarításra, képzeljétek el azt a fürdőszobát, ahova még én se vagyok hajlandó betenni a lábam. pár óra alatt elviselhető szintre sikerült szorítani a mocskot, sajnos azt kell mondjam már ez a maximum amit ki lehet hozni belőle, ezen a házon csak az segít ha az összes bútort kidobják majd egy nagynyomású vízsugárral vagy egy kézigránáttal tesznek rendet. majd írok még pár vicces sztorit róluk, nagyon jó arcok.
maga az albérletkeresés nem volt egyszerű történet: sunrise blv környékén keresek egy olyan szobát, ami száz dollár körül van egy héten, és lehetőleg elviselhető emberek laknak a többiben. na most az első jelölt az pont nick haverom szomszédja, a pali már a telefonban is gyanús volt, élőben meg aztán főleg. az a főbérlő, aki elől tuti zárva tartod a szobádat éjszakára mert nem tudod mikor jelenik meg egy baltával/dildóval az ágyad mellett az éjszaka közepén. zavart tekintet, akadozva, idegesen beszél, és miközben válaszolsz, valami elmondhatatlan perverz vigyorral a száján bámul. miután befejezted, nem is mindig szólal meg egy darabig, csak néz, tikkel a szeme, ráng a szája és idegesen piszkálja közben a nyakát.
nehéz leírni, látni kell. már húztam volna el a halálba, de muszáj volt megnéznem a kenderültetvényt a hátsó kertben (byronban nem ritka) és meghallgatnom karrierje szomorú történetét. második jelöltem nem vette fel a telefont, a harmadik egy kedves nőnek tűnt a telefonban, bár előre bejelentette hogy “alkohol és drogmentes” a ház, amire persze mondtam hogy amíg nem számítógépmentes, addig nekem tökmindegy, csak fura hogy ezt hamarabb közölte mint pl. hogy mekkora a szoba vagy van-e benne bútor.
megérkeztem, és a főbérlőt annak rendje és módja szerint húzták elő a hippidobozból. a nappai közepén hárfa már gyanús volt, kb. negyvenes, spagettipántos pólóhoz borotválatlan hónalj és pszichedelikus képek a falon. mielőtt megnézhettem volna a szobát, egy húszperces interjúval kezdtük, amiben az étrendemtől a csajozási szokásaimon keresztül érintettük az alkohol- és drogfogyasztást, a hárfát, a fuvolát, és úgy általában a legbensőbb lelki nyugalom keresésének problémakörét.
velem mondjuk elég nehéz vitatkozni, főleg ha arról akar meggyőzni, hogy nem vagyok elég kiegyensúlyozott a szobájához, szóval a helyzet egyértelmű volt már az elején: ő egy hasonlóan bolond, roppant csúnya hippilányra vágyik akivel tofut sütnek meg elhárfázgatnak vasárnaponként, nem pedig valami láthatóan pörgős palit, aki ráadásul imádja a steaket. láttam hogy teljesen értelmetlen hogy itt vagyok, de gondoltam már idegesítem egy kicsit, láttam, nagyon jár az agya, hogy valamivel végre lezárhassa a beszélgetést. íme a legviccesebb lerázó duma, szó szerint (eskü):
“és dohányzol?”
“változó. pár hónapra abbahagytam, aztán most újra kezdtem pár hete, most megint leszokóban”
“hú, az baj. energetikailag nem tenne jót a háznak egy dohányos”
“miért? nem dohányzom a házban”
“energetikailag az mindegy”
ezen kívül a környéken a szobákat vagy már kiadták vagy túl drágák vagy kizárólag vegetáriánus féllábú törpék költözhetnek be. időközben kiderült hogy nicknél szabad lesz a garázs, majd azt berendezem.
az apró, mindennapi hülye sztorik közül egy: stoppoltam és felvett egy chilei pali, akit széchenyinek hívnak. papa, mama magyar természetesen.
tegnap a világ legkoszosabb lakásában aludtam egy kanapén, és valamik reggelre úgy összecsipkedtek mindenhol, mint az állat, először azt hittem valami allergia, de mára egyértelműen kiderült, hogy csípések. megmutattam orvosnak (tényleg brutálisan néznek ki), aki két állatra tippelt:
bedbug (valószínűbb)
sealice (tengeri tetű !!!!!!!)
namost jó hogy tavasz van meg minden, a tavalyi bolhapara óta elég elővigyázatos vagyok, szóval a szúnyogokon kívül úgy gondoltam nem fogok megint beleszaladni valami elképesztő gusztustalanságba, de lám, létezik egy rovar, ami a tengerben (!) a víz alatt él és összecsipked. nem is értem, természetes tápláléka a hal vagy a fürdőző német turista, mert ez utóbbi elég bizarr evolúciós fordulat lenne.
frissült a flickr. napfelkelték, naplementék, hippikutya, ami kell.
illően megünnepeltük a megérkezésemet (3 nap, nonstop), durva jetlagem volt körülbelül mostanáig (narkolepszia és álmatlanság, pénteken suliba menet a buszmegállóban, a buszon, majd a suliban ájultam el tízpercekre minden előzmény nélül), nem kevés vicces dolog történt de most képtelen vagyok nekiülni megírni. na, egyet.
bementem ma dolgozni, ahol egy komoly kérdéssel nyitottam, amire a főnököm kért egy óra gondolkodási időt. addig átszaladtam jillishez, az őrült hollandhoz egy üveg pálinkával, amit ott egy ültő helyünkben sztorizgatás közepette meg is ittunk (reggel tíz, csak parasztosan), majd nagy bátran lerohantunk egyet szörfözni. délben. bebaszva. naptej nélkül természetesen.
délutánra már elég furán éreztem magam, a crach vissza brisbane felé ütött be, ahol majdnem megismételtem a hírhedt hetedikes aggteleki buszos osztálykirándulást, aztán hál’ istennek mégsem. viszont most nagyon beteg vagyok.
a főnök igent mondott amúgy.
“Szerintem van még tíz perced. De érj vissza ötre, mert ez a pali néha elindul időben”
És ezzel azt hiszem mindent elmondtam az ausztrál tömegközlekedésről.
Mostanában a péntek délután ötös busszal megyek Byronba. Ez a legjobb járat, mert egyrészt még emberi időben odaérek, másrészt a naplemente valahol Tweed Heads környékén ér, jó fél órás program a következő dramaturgiával:
Coolangatta után vöröslő ég fehér felhőkkel, nyolc óránál, a tenger felé nézve. A következő állomás Tweed Heads. balra hegyek, őserdő, az út mellett közvetlenül kilométereken keresztül egy folyóban tükröződik a látvány.Mire elérjük Surfers Paradiset, általában sötét lesz, úgyhogy a felhőkarcolókat és a kaszinót már éjszakai világításban kapjuk el.
Jövő héten megpróbálok hozni egy kamerát, bár nem hiszem hogy ezt a fél órás mozit meg lehet örökíteni egyáltalán. Mióta itt vagyok, annyi gigászi naplementét láttam, hogy könyvet tudnék írni róluk. Lefotózni egyiket sem voltam képes persze.
Az ausztrál naplementéktől azért eresztesz gyökeret, mert nem csak egy irányban gyönyörű, hanem az esetek többségében bármerre nézel, valami igen giccses festmény terpeszkedik előtted, amin csak azért nem kezdesz el hangosan röhögni, mert konkrétan ott van. A kedvencem, Wategos Beachnél, 50 méterre a partról egy szörfdeszkán ülve. A part, mögötte az őserdő borította hegy enyhén ködös a párától, feletted sirályok, alattad ráják, a nap a víz felőli horizonton bukik alá, felhők az óceán felett valószínűtlenül szépek, úgy harmincan vagytok a vízben, mindenki az óceán felé fordulva, néma csöndben vár. Néha egy-egy ember elkap egy hullámot, majd amikor a nap eltűnt a horizontról, még nézed egy darabig a hegy fölött a kék égen vörösen és sárgán világító gigantikus felhőket, aztán elkapsz egy hullámot és kimész vele a partig.
Asszem még egy hónap és megint kinn leszek a vizen minden nap.
Ma találkoztam életemben másodszor Jedivel. Sőt: ma beszéltem életemben először Jedivel. Az első még Prágában Samuel L. Jackson (van rá tanúm! legyen szíves igazolja kommentben), ma pedig állásinterjún voltam egy filmgyártó cégnél. Szóval a tulaj asszony dolgozott a második epizódban, a maszkosokat felügyelte, és hogy hogy nem, rádumálta Lucast, hogy kapjon egy kis szerepet. Azt hittem viccel, de aztán kinyitotta a Star Wars képeskönyvet és ott volt csápokkal a fején egy fénykardot szorongatva. Miután végignéztük a fényképes naplóját a betépett Haydn Christensentől a vén parasztig bezárólag, megegyeztünk hogy jövő szerdán kapom az első melómat tőlük. A cég policyje amúgy egyrész hogy kizárólag extrém kényelmes határidőkre vállalnak munkát, másrészt csakis olyan ügyfelekkel dolgoznak, akiket jó fejnek tartanak. És láthatóan megtehetik.
tavasz one two three (ha valaki emlékszik bada dadára), meg kell hogy mondjam, minden idők leghidegebb ausztrál tele (!) nem volt se túl vészes, se túl hosszú. hétfőn már fürdőgatyában és mezítláb mentem dolgozni, mondjuk este már kellemetlen volt (és mire befejeztem a postot, influenzás is lettem:)
Viszont ma 28 fok volt. Sztem le is égtem kicsit. a hétvégén volt a splendour in the grass fesztivál, ami az itteni sziget kb., hónapok óta nincs rá jegy, úgyhogy elég kalandosan jutottunk be. megnéztem a bloc partyt és az arctic monkeyst, elég vérszegény mindkettő, de legalább a szigetbetegség nem került el: másnapra már a fél iroda influenzás volt, csütörtökre pedig engem is ledöntött a lábamról.
a tavasszal együtt néhány érdekes változás is beállt az életemben, nem kiabálok el semmit, de megint sportolok (egyelőre futás/hosszú gyalogtúrák, a víz még elég hideg), és egy újabb drasztikus döntésre szántam rá magam.
többen is jelezték, hogy egyre slamposabban írok, szóismétléseket is írok, és a helyesírásom is romlik, viszaolvasva, salynos ez igy van, örekszem és nem is hiszem hogy jobra fordul ez. a gondolat, hogy ha így haladok, akár még a blikkhez is elmehetek irni cikkeket megnyugtat.
megpróbálom összeszedni magam na
ha egyszer ausztráliában jársz, menj be egy kocsmába, kérj egy alkoholmentes sört és figyelj.
|
Legutóbbi hozzászólások