hétvégén az egyik céggel, akiknek dolgozom, elmentünk síelni thredbora (igen, itt ilyet is lehet),szerencsére a snowboardozás inkább olyan mint a biciklizés, felálltam a deszkára és öt perc után már ment mint a karikacsapás. lesz az útról hamarosan valami videó is, majd felrakom, ha vállalható (bár a szombati orbitális bulit konkrétan végigaludtam úgyhogy nagy meglepetés nem érhet). a szombati nap zseniális volt, vasárnap meg már elég enervált voltam, az utolsó órában jól össze is törtem a seggem, dehát ez egy ilyen műfaj.
közben megint dolgozom, ezúttal a nickelodeonnak, amire nagyon büszke vagyok, bár komolyan egyre inkább nehezemre esik a számítógép előtt ülni. jó fejek a kollegák, és már végérvényesen bebizonyosodott, hogy minden animátor-dizájner síkhülye:
még pár hónapja, amikor egy hetet dolgoztam egy Ryan nevű ügyfélnek, csöndben röhögtem magamban, ahogy a freelancereknek magyarázza, hogy mozogjon a kamera, vagy egy-egy grafikai elem:először ez a zöld izé balról viiiiiaaaaaa…peng! aztán jön a felirat középről, hogy vááááámmm…dirr.
azt hittem, elszigetelt jelenségről van szó, de aztán a sixty40ban mark, a foxban john, andres, a lakótársam, meg gyakorlatilag mindenhol, ahol megfordulok, mindenki ilyen vicces hangutánzó szavakkal próbálja érzékeltetni, hogy ott a képernyőn valaminek történnie kéne. hozzátenném, szerintem nem túl eredményesen
minél több helyen dolgozom, annál gyanúsabb a dolog. a főnöki szobából kiszűrődő suuuuu, vumm, pang hangokból az ember arra következtet, hogy a főnök sültbolond, pedig. komoly harmincas cégvezetőkről beszélünk. néha már én is azon kapom magam, pedig jó lenne nem rászokni.
Legutóbbi hozzászólások