tavasz van, tavasz van…

tavasz one two three (ha valaki emlékszik bada dadára), meg kell hogy mondjam, minden idők leghidegebb ausztrál tele (!) nem volt se túl vészes, se túl hosszú. hétfőn már fürdőgatyában és mezítláb mentem dolgozni, mondjuk este már kellemetlen volt (és mire befejeztem a postot, influenzás is lettem:)

Viszont ma 28 fok volt. Sztem le is égtem kicsit. a hétvégén volt a splendour in the grass fesztivál, ami az itteni sziget kb., hónapok óta nincs rá jegy, úgyhogy elég kalandosan jutottunk be. megnéztem a bloc partyt és az arctic monkeyst, elég vérszegény mindkettő, de legalább a szigetbetegség nem került el: másnapra már a fél iroda influenzás volt, csütörtökre pedig engem is ledöntött a lábamról.
a tavasszal együtt néhány érdekes változás is beállt az életemben, nem kiabálok el semmit, de megint sportolok (egyelőre futás/hosszú gyalogtúrák, a víz még elég hideg), és egy újabb drasztikus döntésre szántam rá magam.

többen is jelezték, hogy egyre slamposabban írok, szóismétléseket is írok, és a helyesírásom is romlik, viszaolvasva, salynos ez igy van, örekszem és nem is hiszem hogy jobra fordul ez. a gondolat, hogy ha így haladok, akár még a blikkhez is elmehetek irni cikkeket megnyugtat.

megpróbálom összeszedni magam na

NA

botrány, hogy képtelen vagyok leülni és megírni egy normális postot már két hete. ennek szerintem az az oka, hogy kurvára nem érek rá, illetve amikor igen, akkor az agyam már rég lement zokniba, és egy összetett mondatot nem tudok megfogalmazni. na de most talán:

szóval elkapott a gépszíj, nem elég hogy hetente egy teljes munkanapot a buszon töltök, a vasárnap (elvileg) az egyedüli szabadnapom, amikor mindig történik valami. vagy nagytakarítás (külön post), vagy videoklipforgatás, szóval all work and no play…a többit ismeritek.

a munka amúgy elég laza, csak ott is tornyosulnak a tennivalók. a melóim egy része hamarosan látható lesz a fuel tv-n (nem tudom otthon lehet-e fogni kábelen, az egyik legmenőbb extrémsport csatorna), a főnököm meg a múltkor egy majomjelmezben rohangált másnaposan, majd elaludt a füvön. nem volt nálam fényképezőgép.

vasárnap raz bin samnek, egy izraeli reagge énekesnek forgattunk klipet. raz óriási figura, még jobb zenével, most éppen valami amcsi roots chart első helyén tanyázik. sajnos sem a jamaikai rendező nem volt a helyzet magaslatán (“man chill out, he’s got everything storyboarded…in his head”), se a gyártás (raz:) , én meg mint operatőr (ne szóljatok semmit:) próbáltam menteni a menthetőt, több-kevesebb sikerrel. most éppen próbálok valami használhatót összevágni az anyagból….szerintem jövő héten forgatunk megint. nem is értettem minek kellett valami béna sztorit erőltetni, amikor itt van a világ legfaszább tengerpartja mint helyszín. mindegy.

szombaton lismoreban jártunk, ahol feltalálták az időgépet, hazai vonalon ózdot tudnám felhozni mint hasonlat, volt minden, kő papír olló, félkarú rabló, töcsrészeg tehenészlányok, szpides aboriginalok, kocsmai verekedés ahogy egy igazi redneck városhoz illik. stevo összehaverkodott quentin tarantinoval akiről másnap kiderült, hogy egy portishead-féle csellós-lány zenekarban billentyűzik.

tudtátok hogy ausztrália hivatalos fizetőeszköze a huszas évekig bezárólag a rum volt?

takarítás

múlt hét végi sztori:
kezdődött azzal, hogy két héttel azelőtt már kivakartuk a casa bonitát a szarból, de a felületes takarítás nyilván nem volt elég a tulajnak, szerette volna olyan állapotban látni a házat, mint amikor a portugálok voltak a főnökök (hozzátenném, én is szerettem volna). Kaptunk egy két és fél oldalas listát az elfogadhatatlan állapotokról, és lélekben felkészültünk a nagytakarításra.
Ez egész konkrétan abból állt, hogy szombat este a németek majomkészen randalíroztak a városban, én meg fuvaroztam őket (mióta antialkoholista lettem én vagyok byron bay hivatalos sofőrje) reggel nyolcig (max becsajozott hála istennek), majd miután steve elájult, dane bejelentette hogy nem valószínű, hogy a főnök érkezése előtt hazaér (anyád). max elszívta az összes füvet és elmosott pár edényt, aztán leült és nézett maga elé.

otthagytak a romhalmaz lakással (130 nm, két szint, kert, garázs, PADLÓSZŐNYEG), a hiányos felszereléssel és a szőnyegtisztítóval, azzal a világos koncepcióval, hogy őket nem különösebben érdekli, ha repülnek, engem viszont annál inkább (bárhol máshol lakbért kéne fizetnem például).

reggel tíz, alex és max a kertben üldögélve nézték ahogy sikálom az ablakokat, miközben tuti ötleteket adtak hogyan is kéne csinálnom, megitták a redbullomat és megették a reggelimet (ők nem ott laknak ezt tegyük hozzá). délután kettőre minden ragyogott, amit legyetek szívesek ne úgy értelmezni mint ahogy eddig ismertetek, hanem szó szerint:

minden ragyogott.

még a barbecue is, amiről kiderült, hogy van színe a zsír alatt.

ezek azok a dolgok az ember életében, amik megtanítják az embert még jobban tisztelni az édesanyját.

és még

rövid video a lismorei kirándulásunkról, a nimbin is fel fog kerülni csak technikai gebaszok vannak.frissült a flickr is. mindet nyugodtan terjesszétek, kommenteljetek, ami jólesik, hazamegyek úgyis kap mindenki a fejére aki beszólt.

brazil

nemsokára írok, nagyon durván mozgalmas napjaim voltak, stay tuned és hasonlók, addig is hallgassátok meg ezt a számot ami mindig passzol a hangulatomhoz, pl. a mostanihoz is.

ja, és egy gyors sztori tegnapról. esküszöm szóról szóra így hangzott el:

“brazil, what’s that?”
“its a movie. have you red 1984?”
“man, even if i would read a book,
it probably wouldn’t be about a number”

:)

három és fél óra az út brisbanebe, ezt a távot hetente kétszer teszem meg. elalutam a buszon, massive attacket hallgatva, és surfers paradise toronyházai alatt ébredtem. a fejem hátrahajtva nézek ki az ablakon, fölöttem kettesével vonulnak el a felhőkarcolók. a busz szép lassan halad, a látvány gyönyörű, közben azon gondolkodom, milyen érdekes, mennyire otthon érzem magam byron bayben. alig várom a péntekeket hogy ‘hazamenjek’, nagyon izgat mit hoz a szeptember, maradhatok-e, állandósul-e a szörfös-beachboy-kompozitor életstílusom. októberben legkésőbb viszont az összes barátom elhagyja byront, így viszont nem tudom, mi lesz.

mióta ingázom, egyre jobban érzem ezt a backpacker dolgot. jó lenne utazgatni egy-két hónapig. talán torontóba. apropó, most kaptam az smst hogy szept.2-ára szól a repjegyem pestre, szóval két hét otthoni nyaralás már szinte biztos.