(munkahelyi geprol irok, nincs ekezet)
lassan mar alig van olyan nemzet fia lanya, akivel nem laktam meg egyutt, ugyhogy rettento sok vicces sztorit hallok arrol, hogyan mukodnek a dolgok mashol. ime nehany, meg nem erositett sztori kolumbiabol: Tovább ehhez a bejegyzéshez »
az még hagyján, hogy mostanában mindenki kosztümös házibulikat szervez bondi-szerte (tegnap három volt párhuzamosan), de az már elgondolkodtató, hogy miért öltözik a bulin _minden_ francia csávó nőnek (összesen öten vagy hatan), egymástól függetlenül. mindegy, néhány kép alant, borzasztó vicces házibuli volt, kurvajó djvel
a vibralast sajna meg nem szedtem le rola, kell hozza valami effekt amit nemtok letolteni
úgy néz ki lassan végigturnézom sydney legjobb stúdióit. kicsit hadd vágjak fel, hétfőtől egy hétig itt dolgozom. a zspacebe már régóta próbálom betenni a lábam, de ilyen komolyabb stúdióknál úgy látszik, minden csak időzítés meg hát kapcsolatok kérdése. egyszer csak üresedés lesz, és valakinek éppen eszébe jutsz, és azonnali kezdéssel ott teremsz. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
ma délelőtt little wategosnál egy csapat delfinnel szörföztünk. kb. hatan-heten voltak és úgy 6-8 méterre úszkáltak tőlünk, ki-ki ugrálva a vízből. első pillanatban amikor meglátod és rájössz, hogy az nem egy szörfös vagy egy búvár hanem egy uszony, kicsit ijesztő, de a mozgásából, meg abból hogy többen vannak, szerencsére gyorsan kiderül, hogy nem cápa. máskor is úsztam már delfinekkel, de ilyen közel még sosem voltam hozzájuk (cápával konkrétan volt már karnyújtásnyira randevúm). sajnos nincs vízálló kamerám, dehát amúgy is képtelenség mindenről képet csinálni. majd egyszer, most már úgyis tudom, hova járnak.
erről most eszembe jutott egy téma amiről már akartam írni egy ideje: Tovább ehhez a bejegyzéshez »
hogy mennyire hiányzott byron bay, csak akkor jöttem rá, amikor ideértem. a régi cégem lereptetett öt napra, de lehet hogy kicsit tovább maradok. ez a hét elég hektikus volt, először hétfőn lemondták a hét végi munkát foxnál, majd öt percre rá hívott dave, hogy nincs kedvem-e byronba repülni főcímet csinálni. sajnos kedden még nem sikerült, mert csütörtök-pénteken egy forgatás volt, péntek pedig igazi rohangálós-repülőgép-majdnemlekésős nap, de végül ideértem. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
bekoszontott az osz/tel (nekem ugy tunt itt csak telet es nyarat szamolnak), egyre hidegebb van. a viz is kb. 19 fokos, ami husz perc-fel ora utan bar borzaszto kellemetlen. az ember hajlamos azt hinni, hogy ausztraliaban egesz evben dogleszto meleg van, amiben persze van valami. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
most mutattak az irodaban, egy filippin borton, de nem akarom leloni a poent, kotelezo
par oran belul vege az elso hetemnek a foxtel design sydneyben. mig az eddigi negy nap viszonylag mozgalmas volt, megterveztem egy focimet foxtel classicnak meg uk-tvnek valami 2×15-os animot, ma halal van. a jocsaj szomszed dizajner sincs sehol, ures az iroda, es ebayezek meg youtubeot nezek orankent nyolcezer forintert. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
már ideje volt hogy kicsit beinduljon a munka, hiszen igaz dolgozgattam az elmúlt másfél évben, de nem túl intenzíven (főleg mert olyan helyeken laktam ahol nincsenek komolyabb munkák), ezalatt felhalmoztam egy tetemes adósságot, de már látom az alagút végét. bondion kifogtam a létező legjobb lakótársat, andres, a kolumbiai srác bejáratos egy csomó sydney stúdióba, és folyamatosan ajánlgat be különböző cégekhez. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
Period of stay:The applicant’s visa is valid until 11 November 2009.The applicant’s visa allows them multiple entry to Australia. This means they can leave Australia and re-enter as many times as they like
röviden ennyi van, júni 15-re raktam át a repülőjegyem, júniusban tehát író-olvasó találkozó pesten! kurva beteg vagyok, elfertőződött a lábam, most kaptam tetanusz oltást, borzalom.
a vasárnapi szörfözés sajnálatos véget ért, valszínűleg most egy hétig ki se tudok menni. lakótársnőm megörökítette az esetet:
indulás, eddig minden rendben Tovább ehhez a bejegyzéshez »
miután az elmúlt másfél hetemet halálfélelemben töltöttem egy hipochondriás exbarátnőm miatt (már megnyugodtam, megmaradok), itt az ideje végre a vízumommal is foglalkozni egy kicsit.
17 napom van hátra, tehát gyorsan kell cselekedni. anélkül, hogy konkrétumokat mondanék (van egy a és egy b terv), csak szeretném a blog olvasóit arra kérni, hogy drukkoljanak, igazából az elmúlt kalandos, kicsit nélkülözős de mindenképpen tanulságos másfél év után most úgy néz ki, esélyem van rá hogy tartósan és legálisan itt maradhassak, ráadásul a világ legjobb városában, amíg jólesik.
nemtom pontosan milyenek az esélyeim, a következő két hétben derül ki maradhatok-e a 17 napon túl, és rá egy-három hónappal, hogy maradhatok-e tartósan (egy évre igényeljük meg egyelőre).
szal nem is nagyon fogok jelentkezni most egy darabig, ha nem jön össze, akkor majd valami pesti kocsmában mesélek tovább mindenkinek pár héten belül, milyen fasza dolog is volt bondion szörfözni.
sydney 4.5 milliós város. budapest kettő, magyarország 11, amúgy tudomásom szerint per pillanat 6.5 milliárd ember él ezen a sárgolyón. budapest ugye legendásan kis város, és mióta csongor haverom egyszer egy családi nyaraláson szembejött az utcán olaszországban, vagy amikor laszló akivel előtte egyszer találkoztam sydneyben, megjelent a gödörben, nem nagyon lepődöm meg semmin.
mégis, szeretném, ha valaki valami magyarázatot adna a következőkre:
egy magyarországi barátnőm ausztrál nyári kalandját ismerem byronból.
eszter, egy miskolcról idetelepült barátnőm véletlenül ismeri a fél irodát, ahol dolgozom.legalábbis ők őt.
louis, az új francia szomszédom megjelenik egy házibulin bondion a volt lakótársammal maroubráról.
mindannyiunkat mások hívtak meg.
nick, délafrikai barátom holland haverja megérkezik sydneybe, másnap egy itteni német haverja meghívja őket egy pókerpartira, ami egész véletlenül a mi házunkban van.
az egy dolog, hogy másfél hónap után úton-útfélen ismerősökbe botlok akárhova megyek, de ez az elmúlt pár nap már tényleg röhelyes volt.
nemtom mikor fogom összeszedni a gondolataimat annyira, hogy írjak kicsit, kurvajól érzem magam sydneyben, óriási pörgés az életem az elmúlt pár hétben. hamarosan összefoglalom a történéseket. a vízumom már nem tart sokáig, ha nem sikerült semmit intéznem, lehet hogy egy hónapon belül befejezem a blogolást és hazamegyek. sztem mondjuk sikerülni fog :P addig is nézegessétek a képeket flickren, ott a nagy gomb jobb oldalon, azok kicsit beszédesebbek mint ha írok, amire nincs agykapacitásom most
Bondi Beachen szerettem volna lakni. Erről a helyről azt lehet tudni, hogy a legnépszerűbb környék a hátizsákos túristák, külföldi diákok, szörfösök és partiarcok körében és mindenki jóarc.
abban, hogy végül visszajöttem ausztráliába, mondjuk ki őszintén, nagy szerepet játszott, hogy már hónapok óta megvolt a jegyem a rage against the machinere. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
amit látjátok, a jobb felső sarokba kitettem egy paypal gombot, amin keresztül kényelmesen és egyszerűen tudtok pénzt küldeni nekem. természetesen mindent elfogadok, tehát ha úgy érzed megér egy ötszázast, hogy a blogomat olvasod (ausztrál dollárra van állítva a paypalom úgyhogy óvatosan a számokkal:), nyertél valahol, esetleg valamiért lelkiismeret-furdalásod van de nem akarsz valami korrupt segélyszervezetet gazdagítani, nyugodtan kezdd el nyomkodni a gombot. cserébe ígérem hogy az adományodat kizárólag teljesen értelmetlen dolgokra fogom költeni, például a fent látható igen giccses elektromos gitárra, búvároktatásra esetleg egy borneói dzsungeltúrára.
szóval rutengből bajawába már kellemes volt az út. gyönyörű táj (nem mintha eddig nem lett volna az, csak a ködben meg a vaksötétben nem jött sok át belőle), nagyobb átlagsebesség, egy óra után egész belejöttem a motorról fotózásba. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
miután laza 7 óra alatt eljutottunk rutengbe, ami elvileg egy város, becsekkoltam a hotelbe és azon nyomban el is ájultam. másnap nagy nehezen összeszedtem magam és immár világosban folytattuk az utat. sőt, az eső is csak kétszer kezdett el esni. mesés. a látvány út közben valami egész megdöbbentő. a hegyi szerpentinek alatt rizsföldek, a part mentén óriási bambuszerdőkön keresztül vezet az út, és úgy tűnik, hogy a szigetet kizárólag 6-8 éves gyerekek lakják, akik az út széléről lelkesen kiabálják utánad: MISTER, MISTER! Tovább ehhez a bejegyzéshez »
folytatom a beszámolókat ha kicsit helyrejövök, egyelőre a melóval sem haladok mert pár napja csúnyán begyulladt a szemem, borzasztóan néz ki és semmit nem tudok csinálni vele. ma elmentem orvoshoz és kiderült hogy egy PATTANÁS (!) nőtt a szemhéjam belső oldalára, ha valakit érdekel, majd részletesen beszámolok róla, milyen érzés amikor kifakad és az összes genny belülről a szemembe folyik. bocs, kicsit ki vagyok akadva.
szóval valahol ott tartottam, hogy a komodói varánusz után visszahajóztunk floresre, és megbeszéltük loyssal a rá következő három nap programját: loys tehát nem ért rá, de ne aggódjak, velem jön Péntek (a valódi nevét sosem tudtam meg), ő elvisz motorral Rutengbe, majd Bajawába, ahol színváltós tavak, működő vulkánok és egyéb finomságok vannak. este hatkor indultunk, éppen sötétedett. Tovább ehhez a bejegyzéshez »
dél-ausztráliában kvázi legális a fű. (mondjuk nsw-ben a hegyek között sem nagyon büntetik, lásd nimbin, meg hát a beszédes nevű woodenbong város).
dél-ausztráliában legális termeszteni. ha valakit elkapnak negyed kiló marihuánával, 50 dolláros pénzbírsággal súlytanak. az éghajlat ideális a termesztéshez, és egy oda valósi srác szerint a kisebb falvakban is simán fűszag terjeng az utcán.
akkor most lássunk néhány dél-ausztrál helységnevet:
dwellingup, dinnidup, mumballup, nannup, manjimup, palgarup, quinninup, muradup, kojonup, dinninup, kendenup, north dandalup, tambellup, kendenup, nornalup, ongerup, jingalup, quinninup, kudardup, gnowangerup
és még mondják hogy nem hülyülsz el tőle :)
|
Recent Comments